A blog nyitóképe is ebbe a sorozatba tartozik: népi Buddha-ábrázolásokat illesztettem egymás után. Talán más megvilágosodottak, védőszentek vagy istenségek is lehetnek közöttük, ezt nem sikerült kiderítenem. A kisméretű szobrok, domborművek a 16.-17. századból valók, és ugyanazon a helyszínen találhatók. Zarándokhely ez a Tateyama hegységben, ahol a buddhizmus egy sajátos helyi változata alakult ki. Gyönyörű múzeuma is van, itt látható - többek között - a híres mandala, amely elmeséli a legendát a ráépülő hagyománnyal együtt.
Ezek, az idő viszontagságaival szembeszálló kő-figurák lassan visszatérni készülnek az érintetlen kőtömbök, fák, szabad vizek világába. Még buddha-ábrázatuk van, néhol már csak sejthetően, a természet előbb-utóbb visszaveszi őket. Az azonosítható, személyes Buddha-arc újra hieratikus maszkká lesz, vagy - Keleten maradva - az ember által faragott kő megint természeti formává, Buddha dharma-testének apró darabjává válik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése