Volt egy pont…
(Derecskei elégia)
… volt egy pont, miután azt hittem,
hogy a keserű füstökben
aszalódott elégiák ideje lejárt, és a
csillagok fagyos láza sem dereng
már soha a szemekben…
– az élet közkedvelt játékszerként
libeg a térben, tehetetlenségi
ereje hullámokat vet, mint szemhéjak
vegetatív rezdülései a bicikliút mentén;
baráti gesztusok álldogálnak a kavicságyon,
hosszan kivárva, mielőtt küllős
kerekeik tovagurulnának –
… de tévedtem. Nagy áramlatokba
lépve előfordul ez: elszántan
hajazva át az időt percről-percre,
visszafelé és előre is néha, nem
marad sok a mentségekből –
üresen állnak mind a
porukat tartó edények …
– eltűntek a mérgek is, dobozokba
rakták és elvitték valamennyit a kifosztott
bálákkal együtt: valaki levetette reggeli
kávéval leöntött tragédiáját, aztán
idegenekre ruházta –
… úgy látom, rosszul gondoltam
néhány dolgot, mint ezt is; a hajnali
hűvösség bánata, vagy a fény
teteméhez közelítő esté megrázza
a szívet bármely időben,
fájáról lassú múlás telt
gyümölcse hull …