akvarell, gipszel alapozott pamutvászon
70 x 100 cm
2009
2010. december 29., szerda
2010. december 19., vasárnap
A rejtélyes bot / The enigmatic staff
A bot a fészer sarkába támasztva állt, tulajdonosa távollétében uralta az egy négyzetméternyi teret, ahol rajta kívül semmi más nem volt. A csenevész vadalmafa két kiugró ágára került hullámpala-darab lett a tákolmány teteje, oldalai karók és gallyak szövedékébe tűzdelt szélvédő-és bádoglemezek meg más alkalmas hulladék voltak, s hogy készítője otthonosabbá tegye az aprócska enteriőrt, foszló madzagköteget, rongydarabokat aggatott belső falaira. Csupán eső ellen védett, ajtaja sem volt, leülni nem, állni lehetett csak benne a botra támaszkodva, aminek valószínűleg ez volt az egyetlen funkciója.
Aki ide tévedt, és benézett ebbe az odúba, annak tiszteletet parancsolt a magányos husáng, és illetéktelen betolakodónak érezte magát, amikor szembekerült vele. A bot jól metszhető héjába valaki ismeretlen jeleket vágott, amelyek lentről felfelé, spirálvonalban írták tele alsó részét, nagyjából félmagasságban véget érve. Volt, akinek úgy rémlett, hogy a botot ő hagyta itt valaha, amikor egy szűnni nem akaró esőt szemlélve dőlt rá a biztos fedezékben, de a rajta lévő írásra nem emlékezett. Másokban meg az derengett fel – erre járván, megállva a kalyibánál –, hogy egykor ők hordták egybe az esővédő alkotmányt, de homályos emlékeikben sehogy sem találták a botot.
Aztán jött valaki, elolvasta az írást, majd befejezve a megkezdett mondatot végigrótta a jeleket a bot tetejéig, és továbbállt vele, eltűnve lassan az egyre gyérülő fényben.
Aztán jött valaki, elolvasta az írást, majd befejezve a megkezdett mondatot végigrótta a jeleket a bot tetejéig, és továbbállt vele, eltűnve lassan az egyre gyérülő fényben.
2010. december 9., csütörtök
2010. december 3., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)