A kariatidák archaizáló formát mutatnak, testük leegyszerűsített, stilizált ágyékkötőjük áttört rés. Karjuk jelzésszerűen sincs, inkább mitologikus alakok jeleinek tűnnek: talán hérosz-árnyak a lecsupaszított emberfigurák.Átlátszó, vastag plexilemezt tartanak a fejükön, a víztiszta anyag messziről valószínűleg nem is látszik. Az eget, a mennyboltot, az univerzumot vagy a semmit hordozzák. A néző, a figurák közé sétálva, maga fölött továbbra is az égboltot látja, de egyszerre fölfedezi a szobrász-szilikonban a tenyérlenyomatokat a középen lévő magasfényű fémlemez két oldalán.
A munka üzenete az, hogy kapcsolódj be és légy társa a kariatidáknak, illeszd tenyereidet a lenyomatokba, s ezzel az egyszerű gesztussal élj át egy kozmikus élményt, a köznapi térből lépj át a kariatidák univerzális terébe.
A tükörképpel való szembesülés, az égbolt tartásával egyidőben, szintén fontos hatáselem. A józsefattilai felszólítás: ...."a mindenséggel mérd magad"... egyféle közvetítése.
A kariatida-figurák arányrendje, egymástól való távolságuk, magasságuk - a rögzítő fakockákkal együtt - modulra emlékeztet, s ez az egyetemességre utaló arányrend szintén lényegi mozzanata a munkának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése