Fátyol Zoltán

A Debrecenben elvetélt public art programra tervezett munkám. (A public art köz-művészetre volna fordítható, ha ennek magyarul lenne értelme. Mindenesetre közösségi tereken elhelyezett, az utca emberével közvetlenül kommunikáló művekre gondolhatunk.) Valahai kivitelezéséről még nem tettem le, a terv digitális, egyelőre makettje sincs. A nyílt pályázaton nem kapott lehetőséget a megvalósításra.
De miért is abortált Debrecenben ez az országos kezdeményezés? Első ízben két éve kerültek munkák a városba, azonban tavaly Debrecen már nem kért a public art-ból. A kimaradásról szóló döntés nyilván hivatalos volt, a mögötte lévő mérlegelést nem ismerjük.
Public art munkák elhelyezése a városban nem rossz ötlet, de nem úgy, ahogyan első ízben történt, kívülről-felülről kapva, a közönségnek minden önállóság nélkül kellett volna be- és elfogadnia valamit: művészet címszó alatt.
Ezért nem kitiltani kellett volna a városból, hanem létrehozni a public art sajátos debreceni változatát, ahogyan más helyszíneken is helyi variánsokat lehetett volna produkálni. Elsősorban erre vállalkozó helybeli művészek részvételével, akik otthon "vihetnék vásárra a bőrüket" a város közterein, s abban a közegben, ahol ismerik őket. De nem lett volna szabad virágcserép dekorációval alázni meg a debreceni kollégákat, bár maguk tehetnek róla, hogy megaláztattak, elfogadván a meghívást (Csapó utca) - ez távolról sem public art -, erre a feladatra egy csapat iskolásgyerek sokkal alkalmasabb lett volna.
Sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy - minden erőfeszítés ellenére - Debrecenben máig nincs olyan progresszív művészeti, kulturális intézmény, amely határozott, önálló koncepció mentén szeretné honosítani a kortárs művészeteket városunkban. Az erre hivatott intézményben zűrzavart látni, karakteres művészeti program híján szerveződő eseményeket, amelyek célja a városmarketing s nem a művészet átgondolt közvetítése. (Pedig , mint tudjuk, a magas minőségű művészeti program a lehető legjobb városmarketing - nem pedig a football - és annyi pénzből, amennyiből a szóbanforgó intézmény gazdálkodik, ez már bőven lehetséges volna!) Részint ennek köszönhető, hogy az emlegetett intézmény körül mesterségesen kialakított zárt szellemi holdudvar - hazai viszonyainkra máig jellemzően - meglehetősen kisszerűnek és igencsak szegényesnek bizonyul.